Története

I. rész

A börtön elõtt

Az Alcatraz szót magát, a Spanyol “Alcatraces”-bõl származtatják. 1775-ban egy Spanyol felfedezõ Juan Manuel de Ayala volt az elsõ, aki a ma San Francisco öbölként ismert részt behajózta és feltérképezte, valamint nevezte el az öbölben lévõ 3 sziget egyikét “Alcatraces”-nek. Az idõ teltével a név angolosabb hangsúlyúvá vált, így lett belõle Alcatraz. Míg a szó pontos jelentése vitatott - Alcatraz-t általában pelikánnak vagy furcsa madárnak fordítják. 1850-ben egy elnöki rendelet lehetõvé tette, hogy a sziget használatára az USA hadserege formálhasson jogot. A kaliforniai aranyláz, mely San Francisco hirtelen és gyors növekedését eredményezte valamint a tény, hogy a San Francisco öblének feltétlen védelemre volt szüksége, késztette a hadsereget, hogy egy citadellát vagy erõdöt építsen a szigetre. Az építkezés az 1850-es évek elején kezdõdött, a hadsereg tervet készített több mint 100 ágyú elhelyezésére. Így Alcatraz a legjobban megerõsített katonai része lett a Nyugati Partnak. Két másik erõdítménnyel a Fort Point-tal és a Lime Point-tal együtt Alcatraz egy háromszög alakú védelmi rendszert alkotott, mely az öböl bejáratát volt hivatott megvédeni. Alcatraz szigetén mûködött az USA nyugati partjának legelsõ világítótornya. Az 1850-es évek vége felé kerültek az elsõ rabok a szigetre. Míg Alcatraz védelmi szerepének szükségessége egyre csökkent (a szigeten soha nem került sor ütközetre) börtön szerepe nõtt és tovább folytatódott több mint 100 éven keresztül. 1909-ben a hadsereg a citadellát lebontotta, az alagsort meghagyva, ami egy katonai börtön alapjaként szolgált. 1909-tõl a 1911-ig katonai fegyencek építették fel Alcatraz-on az új börtön épületét, ami az USA Csendes Óceáni Katonai Büntetõtábora lett. Késõbb “The Rock” az az a “Szikla”-néven vált hírhedté.

The Rock

Az USA hadserege a szigetet több mint 80 éven át - 1850 - 1933 -ig használta, amikor az Igazságügyi Minisztérium vette azt át büntetés-végrehajtási intézet számára. Az USA kormánya elhatározta, hogy a lehetõ legbiztonságosabb és a személyiségi jogokat a legkisebb mértékben figyelembe vevõ fogházat alakít ki javíthatatlan börtönlakók számára. A kormány így próbálta megmutatni a törvénytisztelõ állampolgároknak, hogy eltökélt szándéka az 1920-as és 1930-as évek vad bûnözési hullámának megállítása. A könyvekkel és a filmekkel ellentétben Alcatraz soha nem volt “ördögi sziget”. A rabok száma átlagosan 260-275 fõ volt, ami a börtön teljes kapacitását - 336 fõ - soha nem érte el. Sok elítélt szerint egyébként az életfeltételek jobbak voltak itt, mint bármely más államszövetségi börtönben, számos rab kifejezetten ide kérte az áthelyezését.

Élet a börtönben

Míg néhány jól ismert gengszter is - mint Al Capone, George Machine - Gun Kelly, Alvin Korpis, Arthur “Doc” Barker töltötte Alcatraz-on büntetését addig az 1576 elítélt nagy része ismeretlen bûnözõ volt. Olyanok, akik más államszövetségi börtönök szabályzatát nem voltak hajlandók betartani, az utasításokat nem követték, kegyetlen és veszélyes bûnözõknek számítottak vagy olyanok, akik más börtönökbõl - feltehetõleg - vállalták volna a szökés kockázatát.

II. rész

Alcatraz az USA börtönrendszer börtöne volt: ha valaki nem megfelelõen viselkedett más fegyintézetben, akkor Alcatrazra küldték, ahol a rendkívül jól felépített monoton napi gyakorlatok megtanították az elítélteket a szabályok betartására. Alcatrazban a börtönlakóknak négy féle joguk lehetett: lehetõség az étkezésre, ruházkodásra, egészségügyi ellátásra valamint fedél a fejük fölé. Minden egyéb kiváltságnak minõsült, amit ki kellett érdemelni. Ilyen privilégiumnak számított a munka, levelezés családtagjaikkal illetve azok látogatása, könyvtár használat, és más szabadidõs tevékenységek, mint pl. zenehallgatás, festészet. Amikor a büntetõtisztek úgy vélték, hogy az elítélt már nem számít veszélyesnek és betartja a szabályokat (általában 5 év alcatraz-i tartózkodás után) a fegyencet átszállították egy másik Államszövetségi börtönbe, hogy ott töltse le a hátralévõ börtönbüntetését.

Szökési kísérletek

Voltak azonban olyan elítéltek, akik úgy döntöttek, hogy nem várnak az átszállításig. A börtön mûködésének 29 éve alatt (1934-1963) 36 ember vett részt 14 különbözõ szökési kísérletben. Ezek közül huszonhármat elfogtak, hatot szökés közben agyonlõttek és kettõ vízbefúlt. Az elfogott szökevények közül kettõt késõbb a Kaliforniai Állami Börtön San-quentin-i gázkamrájában kivégeztek, mert az 1946-ban “Alcatraz-i Ütközet” néven elhíresült szökési kísérletben egy büntetõtiszt meghalt. A tiszt haláláért a két szökevényt tették felelõssé. Vajon tényleg sikerült-e bárkinek is megszöknie Alcartazról az attól függ, mit értünk sikeres szökési kísérlet alatt: kijutni a cellából, az épületbõl, elérni a vizet majd partot érni, vagy partot érni úgy, hogy közben nem fognak el? Hivatalosan senkinek nem sikerült megszöknie Alcatrazról, noha a mai napig öt embert tartanak számon úgy, mint akik “eltûntek és vélhetõleg vízbefúltak”.

III.rész

Érdekes szökési kísérletek

# 1. 1936. Április 27. Miközben Joe Bowers munkáját végezte a hulladékégetõben a sziget szélén levõ lánckerítésre felmászva keresztül jutott azon. Miután többszöri felszólításra sem mászott vissza a nyugati toronyban posztoló büntetõ tiszt rálõtt. Bowers 20-30 métert zuhant a lánckerítés alatt húzódó partra. Sérüléseibe belehalt.

#2. 1937. December 16. Munkavégzés ideje alatt és mellett Theodore Cole és Ralph Roe a gyékényfeldolgozó mûhely ablakának rácsait reszelték el, hosszú idõn keresztül tartó munkával. Szökésük során átmásztak a már szabaddá vált ablakon, majd kijutottak a part széléig egészen a vízig és eltûntek a San Francisco öbölben, ahol rendkívül mostoha körülmények uralkodtak. Roe-t és Cole-t állítólag magával ragadta az áramlás és behúzta õket a tengerbe. Eltûntként és valószínûsíthetõen halottként vannak nyilvántartva.

#7. 1943. Április 14. James Boarmen, Harold Brest, Floyd Hamilton és Fred Hunter két tisztet túszul ejtett az üzem területén, ahol dolgoztak. Mind a négyen az ablakon keresztül másztak ki, hogy eljussanak a partig. Az egyik túszul ejtett tiszt azonban riasztani tudta a többi tisztet, akik tüzet nyitottak a szigetrõl távolodó, úszó Boarmanra, Brestre és Hamiltonra. Huntert és Brestet elfogták Boarmant eltalálta egy golyó és a víz felszíne alá süllyedt, mielõtt bármelyik tiszt is elérhette volna; a holtestét soha nem találták meg Hamiltont, akit már az üldözés elején vízbefúltnak hittek 2 napig bujkált egy kisebb partmenti barlangban, majd valahogyan visszajutott az üzem épületébe. Végül ott talált rá az egyik büntetõ tiszt.

#9. 1945. Július 31. Az egyik legötletesebb szökési kísérletben John Giles próbálta kihasználni munkájából származó elõnyöket: a rakodó dokkban dolgozott, ahol a szigetre tisztításra küldött katonai ruhákat kellett kirakodnia. Hosszú idõn keresztül gyûjtögetés eredményeképpen sikerült egy komplett katonai egyenruhát szereznie, amit magára is öltött. Giles ezután a lehetõ legnagyobb nyugalommal lépett egy katonai õrnaszád fedélzetére, amitõl már azt remélte, hogy teljesen szabad. Eltûnését viszont azonnal felfedezték és Giles szerencsétlenségére a katonai naszád nem San Francisco felé, hanem Angel Islandra tartott. Ahogy Giles partot ért már várta egy büntetõ tiszt, aki visszairányította õt Alcatrazra.

#10. 1946. Május 2-4. Az Alacatraz-i csata vagy Alcatraz-i kitörésként ismert szökési kisérletben hat elítéltnek sikerült a cellaépületben lévõ tiszteket lefegyverezni, fegyverekhez és a cellaépület kulcsaihoz hozzájutni, tulajdonképpen irányításuk alá vették a teljes cellaépületet. Tervük akkor kezdett darabokra esni, amikor az elitéltek rájöttek, hogy pont az udvarra nyíló ajtó kulcsa hiányzik a megszerzett kulcsok közül. Nem sokkal ezután a börtönõrök felfedezték a szökési kísérletet és támadást indítottak a cellaépületben rekedt szökevényekre. Bernard Coy, Joe Cretzer, Martin Hubbard, San Shockley, Miran Tomphson és Charles Carnes ahelyett, hogy feladták volna magukat inkább úgy döntöttek, hogy tovább folytatja a tüzelést a benyomuló tisztekkel szemben. Végül Shockly, Tomphson és Carnes visszatértek a celláikba, de csak azután, hogy Cretzer - Shockly és Tomphson buzdítására - közvetlen közelrõl kivégezte a két túszul ejtett tisztet. Az egyik tiszt, William Miller sérüléseibe belehalt, egy másikat, Harold Stites-t a cellaépület visszafoglalásakor lõtték le. Körülbelül 18 tiszt sérült meg az "Alcatraz-i csata" során, melybe az Egyesült Államok tengerészgyalogságát is bele kellett vonni. A szökési kísérlet során kezdõdött közelharc május 4-én ért véget Coy, Cretzer és Hubbard holttesteinek megtalálásával. Shockley-t, Thompson-t és Carnes-t bíróság elõtt vonták felelõsségre a tisztek halálához vezetõ szökési kísérlet miatt: Shockley-t és Tomphon-t halálra ítélték és 1948. Decemberében San Quentinben gázkamrában végezték ki õket. A 19 éves Carnest ismételt életfogytiglani büntetésre ítélték.

Ez a havonta megjelenõ kiadványunk internetes változata, ezért a folytatásokkal havonként bõvítjük az oldalt.

1999. március 21.